Település bemutatása

SOMLÓVÁSÁRHELY TÖRTÉNETE

 

 

A HEGY LÁBÁNÁL

Veszprém megye nyugati szélén, a kisalföldi Marcal-medence és a Bakonyalja találkozásánál fekszik Somlóvásárhely, Ajkától mintegy húsz kilométerre nyugatra. Meghatározó jelképe a Somló tanúhegye, a déli oldalt a Torna patak határolja. A település mellett halad el a 8-as számú főút, de megközelíthető a Budapest- Szombathely vasútvonalon is.

 

A RÉGMÚLT EMLÉKEI

A régészeti leletek alapján természet adta előnyei miatt a Somló és környéke mindig kedvelt lakóhelye volt az embernek. A település ősi kultúrájának fénykorát a bronzkor végére, a vaskor elejére tehetjük. A legelső megtelepülők nyomát a Somló déli oldalán a Szent Margit kápolnától délre fekvő fennsíkon találták. Az urnasíros kultúra népének településnyomai megtalálhatók Somlóvásárhely területén is. A Somló vidéke az egyik leggazdagabb Hallstatt-kori lelőhelyünk.

A Római Birodalom útvonalai közül a Savariat – Aquincummal összekötő mellett találjuk Mogetianat / Somlóvásárhely/, melyet a mai Veszprém megye területén egyetlen városi önkormányzati joggal rendelkező településként említenek a korabeli források. Az ásatások során páratlan leletre bukkantak, egy levéltárnak használt épületre. A Birodalom bukása után különböző népek foglalták el a területet, pl. avarok, frankok.

 

 

APÁCAMONOSTOR

Györffy György kutatásai alapján ma már általánosan elfogadott tény, hogy a mai Somlóvásárhely területén Durnava néven a IX. században egyházashely működött. Az első írásos említése 890-ből keltezett oklevélből való, Arnulf keleti frank király birtokairól szóló összeírásban.

István király korában a Somló és környéke valószínűleg királyi birtok lehetett, s ebből választott le az uralkodó néhány falut az itt megtelepedett apácák számára.

Az itt talált egyházi épületeket népesítette be István bencés apácákkal, a kolostor védőszentjének szent Lambertet választották. A kolostor alapításának pontos időpontját nem ismerjük, de István egyik utolsó alapítása lehetett.

Károly Róbert 1329-ben megerősíti az apácák kiváltságait, miszerint saját népeiktől adót szedhettek, peres ügyeikben eljárhattak, magát a kolostort pedig a mindenkori magyar király védnöksége alá helyezte.

A szemlélődő életet élő apácák gazdasági ügyeit a világi tiszttartójuk intézte, ő ítélkezett az apátnő nevében az úriszéken is, de alkalmaztak latin nyelvet ismerő litteratusokat is. A tiszttartó munkájában az egyházi nemesek segédkeztek, akik fegyveres szolgálattal is tartoztak.

Az egyházi népek alsó csoportjába a földműveléssel és szőlőműveléssel foglalkozók tartoztak, és elsősorban borkilenceddel adóztak, de ünnepekkor ajándékot: kappant, pecsenyét, tojást és kalácsot szolgáltattak be az apácáknak.

Az 1511-ben kiadott urbáriumuk szerint már pénzjáradékkal adóztak.

A település központjában ma is látható az az L alakú épület ahova a monostor mindenféle jövedelme befutott. Tekintélyes jövedelmet jelentett az apácáknak a hegyvám is, amit szintén borban kellett befizetni, a bornak ekkor sokkal jobb ára volt, mint a gabonának. A csütörtökönként tartott hetivásáron – a jogot Károly Róberttől 1325-ben kapták – helypénzt szedtek, valamint úti-és vásárvámot. Útkényszer állította meg az erre haladó kereskedőket, melyből a településnek szintén jelentős haszna származott. Zsigmond király 1423-ban négy országos vásár tartására ad engedélyt. A XIV. századtól mezővárosnak kezdték nevezni.

A kolostor hiteles helyként is működött, az apácák képviselték az írásbeliséget a tágabb környezetük számára. A konvent levéltárába idegenek is szívesen helyezték el értékeiket. Ekkor Veszprém vármegyében a két törvényszéknek Veszprém és Vásárhely adott otthont, V. Istvánról és Zsigmondról tudjuk, hogy vezettek itt törvénykezést. A város ekkor élhette fénykorát.

 

KÉT POGÁNY KÖZT…”

Mivel az egyházi magánhadsereg gyenge volt a kolostor kiszolgáltatottjává vált a világi hatalmasságoknak, ugyanis a XIV. sz. második felétől a védnökséget a somlai vár mindenkori urai látták el. Az apácák is egyre világiasabb életet éltek ezért a bencés rendieket büntetésből elhelyezték, helyüket pedig 1511-től a szegedi premontreiek foglalják el. Somló vár ura a devecseri Csoron család lesz, akik folyamatosan zaklatják, kirabolják a kolostort. A bajt tetézi a török 1543-ban való megjelenése. Zrínyi Péter horvát bán Vásárhelynél ugyan háromezer török és tatár harcost lemészárol, vagy a mocsárba szorít, ám a csata előtt a török a házak jelentős részét felgyújtotta. A kolostor épületét megerősítették magas kőfallal, hátul árokrendszerrel, így a későbbi török támadások ellen a kolostor védelmet biztosított. A Csoronok hatalmaskodási ellen azonban nem találnak menedéket. Az 1552-es újabb török támadás után Somló vára török kézre jut, 1594-ben az apácák menekülni kényszerülnek. Vásárhelyi Katalin apátnő halála után település új urai a pozsonyi klarisszák lesznek, akik regulájuk miatt sosem járnak ezen birtokukon. A hanyatlás elkerülhetetlen.

 

SOMLÓVÁSÁRHELY ÚJKORI TÖRTÉNETE

 

Az 1848-as forradalom és az első világháború közötti időszak a somlóvásárhelyiek számára a városi rang elvesztését, a megélhetésért való küzdelmet jelentette. A Somlón 1888-ban megjelenő filoxéra néhány év alatt elpusztította a szőlőket és a kisgazdák biztos megélhetését. A lakosság egyharmada a századfordulón már agrárproletár, így az 1920–as években 315-en vándorolnak ki elsősorban Amerikába.

Schandl Károly a terület országgyűlési képviselője 1933-ban jelentős erőket mozgat meg a Somlóért. Az Országos Földműves Szövetség Somlóvásárhelyen borkiállítást, gazdasági, háziipari és iskolai kiállítást rendez, és megakadályozza a bazaltfejtés beindulását.

A második világháborúban először a visszavonuló német csapatok, majd a szovjetek szállásolták be magukat a faluba, jelentős harcokra szerencsére nem került sor.

Bár 1945 után megváltozott a birtokstruktúra, a következő évek sem hoztak fellendülést. A beszolgáltatások miatt sok család került olyan helyzetbe, hogy a mindennapi kenyere sem volt biztosított. Sokan kerestek munkalehetőséget az ajkai iparmedencében, hiszen sem az állami gazdaság sem a termelőszövetkezet nem tudott elegendő munkát biztosítani.

Az 1980-as években a településösszevonások következtében Somlójenő, Tüskevár, Apácatorna, Kisberzseny és Somlóvásárhely közös közigazgatás alá került, mivel azonban ezek az összevonások felülről kikényszerítettek voltak hamarosan szét is estek. Ma Somlóvásárhely és Somlójenő tartozik közös körjegyzőség alá.

Antall József 1991. júniusában itt jelentette be a szovjet csapatok kivonulását hazánkból, erre emlékmű emlékezteti a hegyre érkezőket.

Ma Somlóvásárhelyen 1188 fő az állandó lakos, ebből 271 a 18 év alatti. Településünkön vezetékes víz, gáz és telefon kapcsolódik minden telekhez.

Tagjai vagyunk a LEADER Akciócsoportnak, az Új Atlantisz Többcélú Kistérségi Társulásnak.

Társulást működtetünk Devecser Város Önkormányzatával a Gyermekjóléti Szolgálat és a hétközi ügyelet ellátására, iskolafenntartásra Somlójenő, Borszörcsök, Doba és Somlószőlős önkormányzataival.

Munkát a somlóvásárhelyiek helyben a Traspac Hungary kft-nél, és a Somló nagy gazdaságaiban találhatnak, ahol a termelés mellett feldolgozással és árusítással is foglalkoznak. A kirándulók nyitott pincékben termelői bort vásárolhatnak a borutak mentén, vagy akár a faluban is.

wikipedia